Melyik életkorhoz milyen fejlődési fokozatok köthetők?

• A születés, az anyaglétbe testesülés is számos magyarázatot megért már. Addig eljutottunk, hogy legtöbben hisszük, vagy reméljük, hogy van valami az élet előtt és után, különösen, ha egy közeli hozzátartozónk halálával tapasztalunk valamit.Mai ismereteink szerint közös Forrásból születtünk, a közös kozmikus tudat egyetlen szikrájaként jöttünk a Földre, és bárhol is legyünk, bármikor a világban ugyanaz az energia köt össze minket (mátrix), tehát kapcsolatban vagyunk.A Forrás felől egyetlen szikraként az étertestbe érkezünk, ami már hordozza önvalónk felépítését. Egyedi, egyedülálló tapasztalatok megszerzéséért jövünk a Földre, és ennek megfelelően választjuk ki a szüleinket, az élethelyzeteket, és a körülményeinket, mivel az önvalónk ismeri az egész élet tervét. Amikor a tudat eme szikrája kiválasztotta az anyaméhet, és belép oda, akkor ad először életjelt magáról a magzat. Amíg azonban a biztonságos bölcsőben ringatózik, és fejlődik, felvéve az étertest mintázatát, számtalanszor vissza-visszatér a Forráshoz. Még tudatában van eredendő önvalójának, átitatja minden sejtjét a léttudat.Születésnek azt a pillanatot nevezzük, amikor az újszülött az első korty levegővel először szippantja önmagába a fizikai világot. Ekkor azonosul először önmagával, és elveszti a nemlét gyönyörét. Megszületik az ego is…
• 0 – 7: Születéstől hét éves korig még tudatában vagyunk a Forrásnak. (bár a feledés fátyla…)7 – 14: Hét éves kor után az elme kezdi felvenni a formáját, tizennégy éves korra teljesen kifejlődik.14 – 21: Az intellektus aktiválódik, és huszonegy éves korra alakul ki teljesen.21 – 28: Megtapasztaljuk a test-elme–intellektus, más néven test-lélek-szellem együttes működését.28 - : A fejlődésünk, és tovább haladásunk az önismerettől válik függővé.Ha a test–elme-tudat nincs tudatában az eredendő önvalónak, akkor megkezdődik a konkrét szenvedés, a kínok sorozata, a szamszára. Azért lesz úrrá ilyenkor a félelem, az elkeseredés, mert valahol belül tudjuk, hogy nem ez az igazi, nem ilyennek kellene lennie a létezésnek, hanem csupa örömnek, derűnek, gyönyörnek, és játéknak. Aki ezt nem ismeri fel, merevvé válhat, nem érti meg az élethelyzeteket, amibe kerül, egyre jobban elkeseredik, nem lát kiutat, és célt, mert fogalma sincs, mi az élete célja, nem hiszi, hogy rá is szükség lenne. Ekkor kezdődhetnek a betegségek, a feszültség, a rettegés, a stressz, a félelem hatására. A gondolatai megakadályozzák, hogy a kozmikus energia beáramoljon, és az étertestet feltöltse, ezáltal fokozatosan veszít az energiájából, és egyre fáradtabbá, életuntabbá válik. Megteremti saját, személyes poklát, és ha ez így marad élete végéig, még halála után sem engedi meg magának, hogy a szikra visszatérjen a Forrásához. Alacsonyabb rendű asztrális lény maradhat…Ha azonban az önvalóval egységben kezdi, és éli le az életét, akkor halála után visszatérhet a Forráshoz.Az önvaló létére ráébredni sohasem késő, van, akinek csak a halála pillanatában sikerül, amikor már nem tudja elmondani senkinek. A földi lét során bármikor felpattanhat a szemünk, és azt mondhatjuk, AHA, értem… mindent értek! Meglehet, a körülmények ekkor sem sokat változnak, hiszen mi pont ezt választottuk, ezért jöttünk ide, de a hatása, és az átélése, az bizony sokat változik, mert megértjük, és elfogadjuk, mint saját döntést, tapasztalási lehetőséget, és úgy fogjuk fel, mint egy játékot.
• Érdekes dolgot tapasztalunk, ha megfigyeljük a különböző kultúrák által az emberi életkor felosztását. Az első pont a hétéves kor… a második a 14, aztán a 21, és a 28… Talán véletlen, hogy hétéves periódusokra osztottak mindent? Véletlen, hogy a 21 éves kor a felnőttkor kezdete, amikorra teljesen kifejlődik az intellektus? Vajon miért pont 6-7 éves korra tehető az iskolakezdés? Miért 14 évesen van vége az általános iskolának? Azután nézzük a negyven feletti kort: 6x7=42, ugye? Miért ilyen periódusokban történnek a hormonális változások? Őseinktől tudjuk azt is, hogy az ember hétévente változik… teljesen…A hormonok, a csakrák, az energia átadás-felvétel, a kémia szorosan összefüggenek mindennel, így a lelki változásokkal ugyanúgy, mint a változtatni akarással. Vannak, akikre ezek lesznek hatással, vannak, akikre szinte, vagy látszólag semmi sem hat… (de mégis…)Az már bizonyos, semmi sem véletlen, és bármelyik kultúrát nézzük, láthatjuk, pontosan tudták, mit miért osztottak fel éppen úgy, ahogy…A lótuszvirág a keleti tanok, legfőképpen a buddhizmus szerint a tudat ébredését jelenti, ezen kívül a hetedik csakrát (Sahasrara) is szimbolizálja. A gyakorlók a fejtetőn található energiaközpontot serkentik a jóga és a meditáció egyes formái által. Amikor a hetedik csakra felébred, a személy egy tiszta, békés, boldog tudatállapotba kerül, mivel a Sahasrara összekapcsolódik a többi csakrával, mintegy Istennel való egyesülés benyomását keltve. Ezt a folyamatot a tudat spirituális utazásának, mikrokozmoszának tartják – mint ahogy az emberek lelke is több inkarnáción megy keresztül az Istennel való egyesülés felé, a kundalini energia hasonlóan hét csakrán megy keresztül, hogy elérje a Sahasrarát, amikor is a tudat beolvad az egységbe. Ezért a lótuszvirág a hetedik csakra szimbóluma. Számos tan szerint a hetedik csakra a 49. életév elérésekor érheti el ébredése csúcspontját, ami persze az egyéntől is függ, mennyire hajlandó elfogadni spirituális létét. A lehetőséget mindenki megkapja, csak élnie kell vele. A kundalini kígyó végigmegy a hét csakrán, mire a tudat kinyílik, mint egy virág. Ha azt nézzük, hogy megszülettünk és az első hét évben mintegy az anyánk kivetülései vagyunk, ami a gyökércsakra időszaka, már érthető, miért. Hétévente tehát egy-egy másik csakra időszakát éljük, ezzel magyarázható a változás.Ha csupán a hét főcsakra összefüggéseit nézzük, alaposan megdöbbenhetünk.A "csakra"-k (szanszkrit szó, jelentése kerék) az étertestben található energiaközpontok. A fizikai síkon megközelítőleg az endokrin rendszerrel esnek egybe. Testünkön hét főcsakra (energiakapu) forog az óramutató járásával egy irányban, ezen keresztül veszünk fel kozmikus energiákat. Mind a hét csakrát más színnel jelöljük, mert az energiát színnek látjuk. Mindegyik egy-egy endokrin mirigyen halad át, amelyek hormonokat termelnek, (a hormonok kémiai anyagok, szükségesek szervezetünk működtetéséhez.) A csakrák színei megegyeznek a szivárvány színeivel.Már belegondolni is csodálatos, hogy milyen összefüggéseket fogunk még felfedezni ezzel kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a testünk, az életkorunk és fejlődésünk mutat ilyen szoros összefüggést, hanem sokkal több dolog, amit még nem ismertünk fel. Például a Földünk, mint élőlény szintén csakrákon keresztül veszi fel a kozmikus energiát. Ekkor felmerül a gondolat, hogy akkor ő is ugyanúgy átéli a kundalini korszakokat, mint például az ember. Ha pedig ez így van, akkor a rezgésszintje akképp emelkedik, ahogyan halad felfelé a gyökértől a korona csakráig… - a rezgéseket színként a szivárvány színeiként látjuk, hangként pedig a szolmizációs rendszer rezgéseiként halljuk: C-D-E-F-G-A-H…Még valamit fűznék hozzá: A korszakok végigmennek a hét szakaszon akár az egyed, akár a törzsfejlődést, akár pedig a Föld, vagy az Univerzum fejlődését tekintjük…Minden, mindennel összefügg, és csodálatos a rendszer. Ha felértünk a H hanghoz, a korona csakrához, elértük a boldog, békés állapotot, azonban akkor újra kezdődik minden, ismét a C-, a gyökércsakra következik, de már egy magasabb szinten.        ( Brátán Erzsébet)